Ikt. sz. 2005/9           

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Etikai Bizottságának állásfoglalása a 2005/3 nyilvántartási számon szereplő megkeresés ügyében

Dr. Noszticzius Zoltán a BME Természettudományi Kar Kémiai Fizika Tanszék vezetője, és Dr. Farkas Henrik a Tanszékvezető helyettese azért fordult az Etikai Bizottsághoz (EB), mert véleményük szerint Dr. Kertész János, a Fizikai Intézet igazgatója a karon tervbe vett szervezeti átalakítások előkészítése során etikai normát sértve járt el. A panaszosoknak az EB részére megküldött levele, illetve a meghallgatás alapján az derült ki, hogy a Fizikai Intézet - amelyhez a karon belül a Kémiai Fizika Tanszék szervezetileg tartozik - tervezett szervezeti átalakítása a Tanszék, valamint a Tanszék néhány munkatársa munkaviszonyának megszüntetését foglalta magában. Levelükben a panaszosok konkrétan azt kifogásolták, hogy (1) az Intézet igazgatója a Kémiai Fizika Tanszék megszüntetéséről, illetve a munkatársak elbocsátásáról, nyugdíjaztatásáról mint kész döntésről tájékoztatta a Tanszékvezetőt, anélkül, hogy erről az érintettek véleményét előzetesen kikérte volna, illetve (2) hogy a megszüntetésre vonatkozó döntés ténylegesen megszületett volna; továbbá (3) hogy megalapozott szakmai érvek hiányoztak a megszüntetésre vonatkozó terv mögül; továbbá (4) hogy a Tanszékvezetői Tanácsnak nem volt érvényes határozata a Tanszék megszüntetésével kapcsolatban, ami sérti azt a megállapodást, amely az Intézet igazgatójának és a Tanszékvezetői Tanácsnak a működésére, illetve együttműködésére vonatkozik. (Ezt a megállapodást rögzíti a 2001. január 31-én kelt Állásfoglalás a Fizikai Intézetről és a Tanszékvezetői Tanácsának működéséről című dokumentum [Eredeti iktatószám hiányzik; az EB a 2005/3 számú megkeresési nyilvántartó irathoz csatolta mellékletként].)
Az ügyben magát illetékesnek ítélő Etika Bizottság meghallgatást tartott 2005. szeptember 20-án, amelyre meghívta Dr. Noszticzius Zoltán tanszékvezetőt - Dr. Farkas Henrik, tanszékvezető helyettes a megkeresés óta bekövetkezett sajnálatos halála miatt ~ egyedüli panaszosként, a felpanaszolt Dr. Kertész János intézeti igazgatót, valamint Dr. Keszthelyi Tamás dékánt. A meghívottakat az EB külön-külön hallgatta meg. Az ügynek a panaszos más nyilvános fórumokon (internet, sajtó) megjelentetett anyagait a vizsgálat során a Bizottság nem vette figyelembe.
A Természettudományi Karon belül működő három nagyobb szervezeti egység közül a Fizikai Intézet és a Matematikai Intézet között költségvetés-elosztási okokból feszültség áll fenn, amelynek egyik oka az elhangzottak alapján, hogy jelenlegi forráselosztási rendszerben a Fizikai Intézet évek óta költségvetési hiányt termel. A kar vezetése a feszültség enyhítése és a hiány megszüntetése érdekében a Fizikai Intézet igazgatójától a szervezet működésének racionalizálását igényli. 2005 tavaszán Dr. Kertész János, intézeti igazgató azzal kereste fel a Kar dékánját, hogy az Intézet legkisebb létszámmal működő tanszékének megszüntetésével, egyes munkatársainak áthelyezésével, mások munkaviszonyának megszüntetésével, illetve a munkaviszony típusának megváltoztatásával elérhető volna a minden évben termelődő hiány enyhítése, esetleg megszüntetése. A Dékán elfogadható megoldásnak tartotta az Igazgató elgondolását. A Dékán és az Igazgató konzultációt folytatott az Egyetem rektorával is, aki - a Dékán és az Igazgató elmondása szerint - nem fogalmazott meg ellenvetést. Az Igazgató az Intézet többi tanszékvezetőjével is folytatott erről tájékozódó megbeszéléseket. Ezután az érintett tanszék vezetőjével, Dr. Noszticzius Zoltánnal ült le - a Kar dékánjának társaságában -, hogy az átalakításról, és ennek keretében a Tanszék megszüntetéséről vele is konzultáljon. A hatszemközti találkozó érdemi megállapodás nélkül zárult, mivel a Tanszékvezető világossá tette, hogy nem fog együttműködni a Tanszék felszámolásában a Kar, illetve az Intézet vezetésével.
E találkozót követően a 2005. június 15-ei Kari Tanácson napirenden kívül előkerült az ügy, ahol a Tanszék vezetője által feltett kérdésre a Kar dékánja cáfolta, hogy a Tanszék megszüntetése már lezárult esemény volna, amelynek már csak a formális megerősítése van hátra. Ugyanazon a napon a Fizikai Intézet Tanszékvezetők Tanácsának megbeszélésén, amelyen jelen volt a Kar dékánja - és amelyről semmiféle írásos anyag nem készült -, az átszervezésről volt szó, ahol az elképzelésről nem alakult ki egységes álláspont: a támogató, ellenző állásfoglalások mellett volt tartózkodás is, és mivel nem volt minden tanszékvezető jelen, ezért ez a helyzetfelmérő megbeszélés nem lehetett teljes.
Az EB-meghallgatásig eltelt időben nem került írásos anyag az átszervezésről szóló javaslattal döntéshozó testületek vagy az érintett tanszék vezetője elé; a kérdést nem tárgyalta az intézeti Tanszékvezetők Tanácsa, sem a Kari Tanács. Az események egyik érintettje, Dr. Farkas Henrik azóta sajnálatosan elhunyt.

A megismert tények és vélemények alapján a bizottság a következő állásfoglalást hozta
1. Az egyetemi szervezetek vezetőinek joga, hogy szakmai vagy pénzügyi megfontolásokból átalakításokat kezdeményezzenek az intézményi struktúrában. Így jelen ügyben sem emelhető kifogás az ellen, hogy a Természettudományi Kar vezetése elvárta, hogy a Kar egészét érintő, elsősorban a költségvetésben megjelenő probléma megoldására a Fizikai Intézet igazgatója tegyen lépéseket.
2. Előre látható volt, hogy a probléma megoldására felhozott javaslat - amelynek legfontosabb eleme a Kémiai Fizika Tanszék megszüntetésével járó költségmegtakarítás - konfliktusokkal fog járni. A lehetséges konfliktusokkal az Intézet igazgatója - elmondása szerint - számolt. A Tanszéken végzett kutatómunka - amelyről az Intézet igazgatója csakúgy, mint a Kar dékánja az EB előtt legnagyobb szakmai elismeréssel beszélt - folytatását, valamint a Tanszék munkatársainak foglalkoztatását lehetővé tevő megoldásra törekedett.
3. Ugyanakkor világossá vált az Etikai Bizottság számára, hogy amikor az Intézet igazgatója az átalakításra vonatkozó elképzeléseiről a Tanszék vezetőjét tájékoztatta, olyan helyzetet teremtett -­vagy legalábbis nem törekedett arra, hogy ne legyen ilyen látszata a helyzetnek -, mintha egy lezárult ügyről lenne szó, amely ellen már nincsen mit tenni. Az Etikai Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezzel a lépéssel, Dr. Kertész János nem cselekedett összhangban azzal az Egyetem vezető beosztású polgáraira vonatkozó elvvel, amely szerint a vezetőnek törekedni kell arra, hogy döntései jól előkészítettek legyenek, és beosztottai, munkatársai véleményét kérje ki azokról (Ld. BME 2002. június 25-től hatályos Etikai Kódexe, 4.1.3. pont [http://stratig.bme.hu/intra/etikkod.rtf]).
4. Ugyanakkor az Etikai Bizottság azt sem tartja szerencsésnek, hogy a Tanszékvezető az igazgatói tájékoztatót követő lépései megnehezítették - ha meg nem is akadályozták - a további párbeszéd lehetőségét közte és az Intézet, illetve a Kar vezetői között. Az EB aggályosnak tartja, hogy
- a Tanszékvezető a szakmai szolidaritás elérésének vitatható módját választotta azzal, hogy az országos sajtóhoz fordult, valamint a nemzetközi szakmai közösség szaktekintélyeitől kért támogató nyilatkozatokat, miközben a külföldi partnerek nyilván nem lehettek teljes egészében tisztában a BME-n fennálló helyzettel;
- a Tanszékvezető tanszéke fennmaradása melletti kiállásában figyelmen kívül hagyta, hogy az egyetemi szervezetek átszervezésével kapcsolatos eljárásrend alapján, még számos belső ­intézeti, kari, egyetemi - fórumnak érdemben kell foglalkoznia az üggyel, mielőtt a végleges döntés megszülethet.
5. Az Etikai Bizottság - kompetencia és illetékesség hiányában - nem foglalkozott az átszervezés szakmai, pénzügyi szempontjaival. Ugyanakkor szóvá kell tennünk, hogy - a megismert tények alapján - kérdésesnek látszik, hogy a probléma kezelésére felhozott javaslat kellően előkészített lett volna. A meghallgatások során az EB-ben az a benyomás alakult ki, hogy a Rektor és a tanszékvezetők felé tett javaslat idején a Kar és az Intézet vezetője nem rendelkezett olyan gazdasági­-pénzügyi elemzésekkel, amelyek egyértelművé tették volna, hogy a Tanszék megszüntetésével elérhető lenne az a cél, amely az átalakítási törekvést vezérelte. Továbbá az Intézet igazgatója kezdetektől fogva a Tanszék megszüntetéséről beszélt a Tanszék vezetőjének. Az intézeti igazgató okkal feltételezhette volna még a folyamat megkezdése előtt, hogy ebben az Intézet egészét érintő ügyben a felvázolt megoldás a Kémiai Fizika Tanszék vezetője számára - a személyes érintettség, a beosztottak iránt érzett felelősség és a Tanszék munkájában megtestesülő szakmai hagyományok védelme okán - nem teszi (könnyen) lehetővé a kooperációt. Összhangban a 3. pontban írtakkal, az EB etikailag aggályosnak tartja ezt a nem kellően körültekintő vezetői magatartást.
6. A Bizottság - korábbi állásfoglalásaival összhangban - alapelvnek tekinti, hogy a vezető beosztású kollégák az általuk vezetett szervezeti egységek érdekeit szem előtt tartva, törekedve a szakmai és igazgatási szempontok érvényesítésére a kollégáikkal való együttműködésben, a jogszerűség megtartása mellett és azon túl az emberi értékek, illetve érzékenységek figyelembe vételével járjanak el, különösen azokban az esetekben, amikor döntéseiknek a következményei a kollégák helyzetét hosszú távon hátrányosan befolyásolhatják.
7. Az Etikai Bizottság aggályosnak tartja, hogy a Kar szempontjából jelentős, egy tanszék megszüntetésével járó ügyben az átalakítást kezdeményező vezetők nem törekedtek arra, hogy javaslataik és az indokai mihamarabb írásban is megjelenjenek. Ugyanígy kifogásolható, hogy az ügy szempontjából meghatározó jelentőségű megbeszélésekről írásos emlékeztetők nem készültek.

A fenti állásfoglalást az Etikai Bizottság tagjai egyhangúlag fogadták el.

Budapest, 2005. október 7.

A bizottság nevében
Gál Sándor
elnök

Kapják:
Dr. Noszticzius Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár
Dr. Kertész János, egyetemi tanár
Dr. Keszthelyi Tamás, dékán


Az állásfoglalás szkennelt változata 1 2 3